Az indiai bölcsek több ezer évvel ezelőtt dolgozták ki – megfigyeléseik és tapasztalataik alapján – az ájurvédikus gyógyászati rendszert, ami a modern orvoslásnak is kiegészítője lehet. Az elnevezés a szanszkrit ájur (élet) és véda (tudás) szóból származik. Ez az ősi tudomány a hangsúlyt nem az egyes szervek funkcióira, hanem a szervezet életerejének erősítésére helyezi. Lényegében a test, a lélek és a szellem harmóniájának megőrzését, illetve visszaállítását szolgálja, ez a három ugyanis az ájurvéda szerint szoros összefüggésben van. Mindezek fényében az ájurvédát az élet tudományának is nevezik.
Kép forrása: Pixabay.com
Az ájurvéda eszköztára
Az ájurvéda eszköztára igen változatos, úgymint például étrend, gyógynövények, olajak, mozgás, napirend, meditáció, de a színeknek, a hangoknak és az illatoknak is megvan a maguk szerepe. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ájurvédikus életmód semmi esetre sem válthatja ki az orvosi vizsgálatot és kezelést, ugyanakkor hozzájárulhat az egészségmegőrzéshez és a szervezet öngyógyító mechanizmusának beindításához.
Az ájurvéda elvei – őselem, dósa, prakriti
Ahhoz, hogy az ájurvédát sikeresen alkalmazhassunk, meg kell ismerkednünk ezzel a három alapfogalommal.
Őselem
Az ájurvéda öt őselemet különböztet meg:
– éter – könnyű, puha, átjárható, sima;
– levegő – könnyű, mozgékony, hideg, száraz, durva;
– tűz – könnyű, átjárható, száraz, tiszta, forró, csípős;
– víz – hideg, puha, mozgékony, folyékony, olajos, váladékos;
– föld – nehéz, kemény, durva, tömör.
Dósa
Ezek az őselemek alkotják – különböző kombinációkban – saját tulajdonságaikat megőrizve a dósákat, amelyek egyfajta erők vagy működési elvek. A dósák jelen vannak mind a természetben, mind a szervezetben, hiszen az is a természet része. Működésük eredményezi a változást a természetben és a szervezetben egyaránt.
Az ájurvéda szerint három dósa létezik, melyek két-két őselemből jönnek létre:
– váta – éter és levegő;
– pitta – tűz és víz;
– kapha – víz és föld.
Prakriti
A három dósa, illetve a kombinációjuk határozza meg a testtípust, azaz a praktirit. A prakriti könnyen megállapítható egy teszt segítségével.
E téren egyébként nagy a változatosság, hiszen sokakra nem kizárólag egy, hanem kisebb-nagyobb mértékben két, esetleg három testtípus leírása is illik – vagyis a dósák közül kettő is dominál, esetleg mindhárom dósa nagyjából azonos mértékben van jelen. Ennek megfelelően egy-, két-, illetve háromdósás prakritikről beszélhetünk. Az emberek legnagyobb része azonban kétdosás.
Kép forrása: Mavcure.com
Összhangban önmagunkkal és a természettel
Az életmód – és főként az étrend – kialakításánál érdemes figyelembe venni a prakritit, de például a masszázs is a prakritinek megfelelően történik, a vendég számára optimális bázisolaj, illóolajak, gyógynövények alkalmazásával.
Ugyanakkor, mint már említettem, a három dósa a természetben is jelen van. A hozzájuk rendelhető napszakok és évszakok a következők:
– váta – hajnal, délután, ősz;
– pitta – dél, éjfél, tavasz, nyár;
– kapha – reggel, este, tél.
Bár manapság nem könnyű, mégis ajánlott legalább valamennyire a fenti ciklikusságnak megfelelően berendeznünk az életünket – hiszen minden napszak és évszak másra és másra ideális. Hiába próbálnánk például az éjszaka közepén edzeni, valószínűleg nem bizonyulna túl nagyhatású erőfeszítésnek, mert a test tiltakozna ellene – ez ugyanis a pihenés ideje. Ugyanígy a tél passzívabb, begubózósabb, elcsendesülősebb időszak, míg a nyár a nyitásé, aktivitásé, az interakcióké – hogy csak két egyszerű példát említsek. A ciklikusság figyelmen kívül hagyása ellentmond a természetes ritmusnak, ezáltal lemeríti a szervezetet és kibillent az egyensúlyi állapotból. Mindez pedig először pszichésen, később pedig fizikai szinten is problémákat okozhat.