Az egykori hindu bölcsek szabályai a modern nyugati ember életében nemigen alkalmazhatók egy az egyben (nekem legalábbis biztosan nem menne). Egyfajta rugalmasabb és élhetőbb szabályozottság viszont nem jár különösebb "macerával", és amellett, hogy lelki-szellemi szinten emel, akár az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárulhat.
Kép forrása: Pixabay.com
Patandzsali nyomában
Egy Krisztus előtt élt bölcs jógi, Patandzsali alkotta meg a tökéletességhez vezető nyolcfokú jógarendszert, melynek első két foka a jama (tiltások) és a nijama (előírások). Most a jama öt elvével ismerkedhetünk meg.
Ahimszá – erőszakmentesség
Az ahimszá nem csupán annyit jelent, hogy nem ártunk másoknak tevőlegesen – érdemes tartózkodni a verbális sértéstől is. Természetesen nem arról van szó, hogy ne közölhetnénk a véleményünket vagy ne állhatnánk ki magunkért, fontos azonban, hogy ezt szavainkat megválogatva, építő szándékkal, lehetőség szerint minden érintett megelégedésére tegyük.
Az olyan vitás helyzetekből pedig, amiknek nincs valódi tétjük, jobb távol tartanunk magunkat – rengeteg ilyenre van példa a hétköznapi életben, akár vásárlás közben vagy a buszon utazva is. De ha jobban belegondolunk, van annak bármilyen érdemi hatása az életünkre, hogy ki állt be előbb a sorba vagy ki ér elsőként egy felszabaduló ülőhelyhez? A konfrontációval végső soron magunknak ártunk, elég csak a stresszre, netán a frusztrációra gondolni – ellenkező esetben viszont néhány perccel később már jóformán el is felejtjük az egészet.
Az áhimszát nemcsak embertársainkkal, hanem az állatokkal szemben is gyakorolhatjuk – leginkább azzal, könyörülettel viseltetünk minden élőlény iránt, függetlenül attól, hogy egy fajhoz tartozunk-e. A hinduk között egyébként sok a vegetáriánus, igaz, ez azért nagyban köszönhető az ottani földrajzi-éghajlati viszonyoknak is. Nem célom téríteni, és nem is tartozik szorosan a tárgyhoz, de én magam tizenhat éve nem eszem húst, és ez soha semmilyen problémát nem okozott, sőt.
Kép forrása: Pixabay.com
Szatja – őszinteség
A világ tele van elvárásokkal. Bizonyos fokig alkalmazkodnunk kell ezekhez, hiszen nem függetleníthetjük magunkat a környezetünktől, elég csak egy munkahelyet vagy egy társasházi lakóközösséget nézni. Sok mindenben azonban megmarad a szabadságunk – használjuk ezt ki. Cselekedjünk a tudásunk (szellem) és az érzéseink (lélek) szerint – ily módon testi jóllétünkhöz is hozzájárulhatunk. Ez a fajta hármas ugyanis a kiegyensúlyozott élet és persze a testi egészség alapja.
Aszthéja – a lopás tilalma
Természetes, hogy nem nyúlunk más tulajdonához. Fontos azonban megértenünk azt is, hogy – akár igazságos, akár nem – ebben a világban nem egyenlő mértékben rendelkezünk anyagi javakkal. Persze mindannyiunknak szüksége van bizonyos alapfeltételekre az élethez, úgymint fedél a fejünk felett, táplálék, öltözék, és persze nem ördögtől való a szórakozás vagy az utazás sem. Nem érdemes azonban túl sokra vágyni e téren – annál is inkább, mert a nagy vagyont kvázi menedzselni kell, miközben az elvesztésétől való félelem rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra, és előbb-utóbb az egészségünkre is. A relatíve egyszerű élet nem zárja ki a minőséget, inkább lehetőséget biztosít arra.
Kép forrása: Pixabay.com
Brahmacsárja – szexuális önkontroll
Ne ijedjünk meg, természetesen nem arról van szó, hogy meg kellene tagadnunk magunktól a szexuális életet, ahogy a nagy jógik tették, és teszik a mai napig. Fontos azonban, hogy ne a mennyiség legyen a fókuszban, az ugyanis a kiégés mellett hosszabb távon az életfunkciók kimerüléséhez, ezáltal pedig akár betegségekhez is vezethet. A szereteten, gyengédségen alapuló szexuális élet viszont emel.
Aparigraha – a birtoklási vágytól való mentesség
Itt is egyfajta egyensúlyra érdemes törekedni. Egyfelől nyilvánvalóan szükségünk van valamiféle alapra, ahogy fentebb már írtam is róla, de elég erről szól a sokat emlegetett Maslow-piramis is. Ám ha túl sok mindent akarunk felhalmozni, akkor – az eredeti elvárással ellentétben – nem a kényelem- és biztonságérzetünk fokozódik majd. Hiszen egy nagy értékű tulajdonegyüttes kezelése tulajdonképpen plusz munkát jelent, a megtartás szándéka is viszi az időt és az energiát, a kevesebb viszont felszabadít.